The collection of the Ferenczy Museum in Szentendre, founded in 1951, has been systematically documented from the beginning. In the museum's archive, I searched for photo negatives that, in addition to the reproduction of the artwork – which was later cropped and thus enlarged – also preserved some pictorial information from the circumstances of the photo taking. By the gesture of covering up the artworks these "unnecessary parts" of the image, which only remained on the photo negatives become the center of attention.

When I Looked Up, I Followed the Edge of the Ridges All Around With My Eyes (- An Introduction), 2022

Mountains are inspiring. When I look up from the valley and follow the edge of the ridges around me with my eyes, I think about what might be behind them and what the view might be like from there to here.

Ridges are borderlines. They not just surround and separate valleys, but therefore living spaces, people and their stories. Geographical boundaries. Approaching or crossing them requires a lot of effort and energy, but those who can reach them can experience new insight into the life below: the valleys with their own characteristics, habits and atmosphere.

My photographic contemplation on the locus of Gornji Grad is a series of hidden details that may reveal some special tones of this place. 

(The series created in the frames of Rezidenca Gornji Grad, Slovenia, in 2022)

Exhibition view in Gornji Grad, July 2022. Photo © Benedek Regős

Exhibition view in Gornji Grad, July 2022.

Photo © Benedek Regős

Angle and Distance, 2020- (ongoing)

„In a similar way, with a land surveyor you don’t walk through a countryside, rather you explore it from the point of view of the triangulation system.” (Petr Rezek: Photographs as choreography)

The ongoing work „Angle and Distance” attempts to evoke and explore the parallel motifs between surveying, mapping, and the nature of photography.

We have always had the intention to explore and survey the Earth trying to integrate it’s otherwise hardly organizable surface into different geometric structures and geographical networks in which the reference points and boundaries necessary for our lives can be designated. These systems also provide the framework of land surveying, during which the collected data is transformed into decodable visual signs and maps, so that they can help and influence everyday decisions as coherent and comprehensive information.

This process of abstraction, the thinking in abstract space, is based on Euclidean geometry, that has defined our worldview since ancient times. Angle and distance are two basic types of measurement of this geometry, that make it possible to determine the coordinates of any point in space based on the principle of triangulation. Triangulation (and trigonometry in a broader sense) is particularly interesting in the context of photography because, in addition to being the basis of surveying, geodesy (and thus cartography), it also plays an important role in optical imaging. The fact that we rely on maps and photographs as accurate and authentic source of information in everyday life is essentially due to the direct or indirect geometric nature of their origin.

The series of images refer to countless aspects of the topic, forming an associative system. On the one hand, they reflect on the phases of the land surveying and mapping workflows (aims, tools, technologies, practices and the person performing them), and on the other hand, on the visual output of these efforts. (How can the surveyed data be transformed into signs, sign systems, and how can we create different types of technically made images, representations that we can trust and take as a reference? Despite their appearance how do these representations relate to reality, to what extent are they based on human decisions?).

The project is supported by the National Cultural Fund of Hungary (NKA).

Installation view. Angle and Distance I. at PINCE, Budapest. Photo © Benedek Regős

Installation view. Angle and Distance I. at PINCE, Budapest. Photo © Benedek Regős

Four Days of Solitude, 2020


The year of 2020 is likely to be one of the important years in history. The pandemic situation caused by the coronavirus has affected society around the world, and changed the rythm of life for all. People were forced to retreat, to stay and to change their always moving position into sitting in front of monitors, the outputs of virtual channels. Social distancing and takeaway food has become the new norm. A crazy time with disposable white plastic food boxes.

Construction, 2020

laser print

Project with Orsolya Kaincz for CAPAZINE - LET'S DANCE

In the course of the CAPAZINE workshop, we were thinking about a project in which photography and music would be interdependent in a situation where the auditive element is closely connected with a static visual element (eg. a photograph). The most direct connection we could find was sheet music.

Following the traditions of the graphical sheet music, we created a photographic sheet music, which the musicians used as a score. As opposed to the traditional notation, the performers do not read the sheet music, but observe it, and transform their visual impressions into music. During this process, the performers have a much greater measure of freedom in the created sound  as the score does not include concrete instructions regarding the timing or the diction of the music, and it does not even determine the instruments to use for creating the sounds.

For the photographs, we built an environment from construction materials, which were selected based on their form, material, quality, texture, and size. This is how the images depict plexilglass, metal, expanded polystyrene, raw wood, foam rubber, plastic cable duct, and universal foam. The effects resulting from the physical characteristics of these materials are complemented via the dynamics created by the lighting, the tension of the composition, and the random fragmented shapes appearing during the digital postprocessing. 


lézer nyomat

(Kaintz Orsolyával közös projekt a második CAPAZINE-ban.)

A Capazine műhelymunka során egy olyan projektben gondolkodtunk, amelyben a fotográfia és a zene egymás függvénye egy olyan helyzetben, ahol az audiális elem szorosan összekapcsolódik egy statikus vizuális elemmel. A legközvetlenebb kapcsolatnak a kottát találtuk. A grafikus kották hagyományait követve fotografikus kottát hoztunk létre, amit a zenészek partitúraként használtak. A hagyományos notációval szemben az előadók a kottát nem olvassák, hanem szemlélik, és vizuális benyomásaikat alakítják zenévé. Ebben a folyamatban az előadóknak jóval nagyobb a szabadsága a létrehozott hangzásban, hiszen a partitúra nem tartalmaz konkrét utasításokat a zene időtartamára vagy az előadás módjára vonatkozóan, sőt arra sem, hogy milyen eszközökkel hozzák létre a hangzást. A fotózáshoz egy environmentet építettünk különböző, építkezéskor használatos anyagokból, melyek kiválasztásánál fontos szempont volt a forma, az anyagminőség, a textúra és a méret. Így jelenik meg a képeken a plexi, a fém, a hungarocell, a nyers fa, a habszivacs, a műanyag kábelcső vagy a purhab. Az anyagok fizikai tulajdonságaiból fakadó hatásához járul hozzá a világítással létrehozott dinamika, a kompozíció feszültsége és a digitális utómunka során előidézett véletlen formarészek megjelenése.

© Benedek Regős

© Benedek Regős

Offset, 2019

projection, shelf, archive photographs

„Two hands of a statue; in two kinds of position.
The left clanched in fist, the right palm outstretched.”

The work ‚Offset’ focuses on a statue of Lenin erected in 1970 on the main square of Dunaújváros, the hungarian industrial city, built from 1949. The bronze sculpture formed by István Kiss - one of the most popular and occupied sculptor of the era - was dismantled 20 years after its unveiling in April 1990. For a long time in the 90’s it was lying covered at the site of the city management company till 2003, when it was re-erected under the arches of the local museum. It is still there, in the neighborhood of the locally-found Roman stone fragments.

This statue was erected as an indispensable representation of the dominant ideology, as many of the similar examples from the main squares of the former Soviet cities. It confidently and steadfastly stood on a pedestal at the center of the city, elevated a few meters above the people’s perspective to validate an ideology-based system (in this case the concept of an entire city). However, with historical insight, this confidence could be reappraised. If we look only at the history of the development of the city, we find a more hesitant and self-contradictory system behind the many unrealized, failed or unfinished urban plans. In the final days of the soviet regime, the stability of the statue had also been questioned, whereupon, in April 1990, the participators of its demolition gave the final answer.

The different layers of images and their relationship/position thus reflect the dilemma of ideological-based establishments from the aspect of relationship between the dominant power and the individuals.


két-csatornás vetítés, polc, archív fényképek

"Egy szobor két keze; kétféle kéztartásban. 
A bal ökölbe szorítva. A jobb nyitott tenyérrel."

A Kiegyenlítés c. munka a Dunaújváros főterén 1970-ben felállított Lenin szobrot helyezi középpontjába. A Kiss István – a korszak kedvelt és foglakoztatott szobrásza – által megformált bronzalakot 20 évvel felállítása után, 1990 áprilisában elbontották. Ezt követően sokáig letakarva feküdt a dunaújvárosi Partvédelmi Kft. telephelyén, majd 2003-ban az Intercisa Múzeum árkádjai alatt kapott helyet. Jelenleg is itt áll, a helyben talált római kőtöredékek szomszédságában. 

Ahogy az egykori Szovjetúnió városainak főterein felállított számtalan hasonló példa, úgy a dunaújvárosi szobor is az uralkodó ideológia nélkülözhetetlen reprezentációs kellékeként létesült. Magabiztosan és rendíthetetlenül előre tekintve állt a város origóján egy talapzaton, néhány méterrel elemelve a járókelők perspektívájától, hogy az ideológián alapuló berendezkedés (jelen esetben egy egész város) létjogosultságát érvényesítse. Magabiztossága azonban a történelmi rálátással újraértékelődik. Ha csak a város kialakulásának és fejlődésének történeti ívére tekintünk is, a számtalan meg nem valósult, félresikerült vagy befejezetlen várostervezési elképzelés hátterében egy inkább tétova és alapjaiban önellentmondásos rendszert sejthetünk. A szobor mozdíthatatlansága is hamar megkérdőjeleződött, amire 1990 áprilisában az elbontásában résztvevők adtak végleges választ.

A falon a szobor két kézfejének felnagyított, egymásra vetülő, egymást átfedő (de a befogadó által külön-külön is kitakarható) részletei mellett szinte eltörpülnek a szobor bontásán készült, a helyi Intercisa Múzeumban őrzött archív fényképek. A képek megjelenítése, elhelyezése és egymáshoz viszonyított relációja így reflektál az ideológiai alapú berendezkedés dilemmájára a hatalom és az egyén viszonyának aspektusából.

A munka megvalósításában segítettek:
Intercisa Múzeum, Dunaújváros
Kronászt Margit, az Intercisa Múzeum munkatársa

Phases, 2018-2021

pigment prints, glass, UW profile

The process of post-production is the field of software failures and absurd visual phases that are completely different from the resulting image. In my work I am interested in the visible contrast between the published reproduction and certain stages of post-production workflow. Print screens were captured on my monitor during daily work. 


pigment nyomatok, üveg, UW profil

A műtárgy-reprodukciók feldolgozásának folyamata a szoftveres meghibásodások és az abszurd, a végeredménytől teljesen eltérő vizuális fázisok terepe. Munkámban az a látható ellentét érdekelt, ami a publikált fénykép és a háttérben lezajló korrekciós műveletek bizonyos szakaszai között feszül. A monitor képernyőjét megörökítő ún. print screen-ek (képernyőfotók) mindennapi munkám során készültek.

Butterfly Effect, 2018 (2023)

single-channel video, light meter
egycsatornás videó, fénymérő

The work 'Butterfly Effect' based on the collection of different online reproductions of Monets' painting »Impression. The rising sun«.  The well-known artwork, depicting the morning sight of the port of Le Havre was painted by Monet in 1872, but it was first presented two years later at so called "First Impressionist Exhibition" organized by the photographer Nadar, in his Paris studio. The art-historcial significance of the painting is proved by the fact that its title gives rise to the name of the new artistic endeavor (impressionism) and its representatives (impressionist), who started to think differently on depiction. Instead of faithful and detailed copying of the subject, they sought to convey sensual impressions. (The appearance of photography may also have played a major role in this). With the title choice, Monet wanted to emphasize this change of approach.

Today the »Impression, the rising sun« can be found on the Internet in dozens of different color, tonal and resolution reproductions. Without knowing the original, it is impossible to determine which one can be considered the same. So we can only guess by comparing the versions. In my work, I deal with the increasingly common dilemma of visual reproductions, reproducibility and image rendering and the trust placed in them in the era of improved imaging. The pulsating effect of the projection reflects colours on the white wall and can also be detected on the display of a continuous light meter, referring to the effective consequences of initially insignificant but later significant differences.


A "Pillangóhatás" című munka Monet: "Impresszió. A felkelő nap" c. festményének különféle, online elérhető fotó reprodukcióin alapul. Az eredeti, Le Havre kikötőjének reggeli látványát ábrázoló mű 1872-ben készült, de csak két évvel később lett először bemutatva a korszak közismert fotográfusa, Nadar műtermében rendezett ún. "első impresszionista" kiállításon. A festmény művészettörténeti jelentőségét bizonyítja, hogy címéből ered az új művészeti törekvés (az impresszionizmus) és annak képviselőinek (impresszionisták) elnevezése. Ekkor történt meg ugyanis az a radikális, – az ábrázolásmódban bekövetkezett – fordulat, amely a korábbi akadémikus gyakorlat – a téma elelmeinek hű és részletes másolása – helyett, az érzéki benyomások átadására törekedett. Ebben pedig feltehetően nagy szerepe volt a fotográfia elterjedésének is. Monet a címválasztással ezt a szemléletváltást akarta kihangsúlyozni.

Az „Impresszió. A felkelő nap” ma az interneten több tucat, különböző színhatású, tónusú és felbontású reprodukcióban szerepel. Ezért az eredeti ismerete nélkül képtelenség megállapítani, hogy melyik tekinthető az azzal leginkább megegyezőnek. A változatok összehasonlításával tehát csak találgathatunk. Munkámban arra az egyre általánosabb dilemmára keresem a választ, hogy mit is jelent, hogyan működik és mit eredményezhet a fotografikus reprodukálás, reprodukálhatóság, a képi "visszaadás" és az abba fektetett bizalom az egyre tökéletesebbre fejlesztett képalkotás korában. A vetítés pulzáló fényhatása a fehér falra állandóan változó színtónusokat reflektál ami egy folyamatos fénymérő kijelzőjén is detektálható, utalva a kezdetben jelentéktelennek tűnő, de később meghatározó jelentőségű eltérések effektív következményeire. 



pigment print
99 x 176 cm

Structure, 2017

In his work Structure, Benedek Regős investigates the operational mechanism of photographs and semiotic dilemmas associated with their nature through the analogy of architectural situation of film sets.

As film sets are built for the perspective of the camera, they reduce reality to its „visual condition” (to its illusion). This abstraction results in an almost flat, essentially two-sided structure, that faces to the camera with only one side.

Both sides function in two completely different ways: while the facade is responsible for mimicking reality and creating illusions, the backside serves to support the structure statically. The two sides are not only opposite in their purpose, but also in their appearance and elaboration. In this case, it is clear that no information can be obtained about the other side of an object that merely seen through the lens of a camera.

The title of the series refers to this „less spectacular” side, which usually remains hidden from us, and which also escapes our attention due to the blinding evidences of the „spectacular” side. However, this phenomenon applies not only to films and film scenery, but also to the reception of any other surface that mimics reality, the more perfect the copy is. So it is more true for photographs. Like the viewer of a scenery, the recipient of a photograph is provided with a fixed aspect and viewing angle that confronts less questions than clear certainty.

In the series, the different sides of backlots appear separately from each other with further, associatively related images, evoking the lability of the relationship between the mediated architectural context and reality.


Regős Benedek Szerkezet c. munkájában a fényképek műkőködési mechanizmusát és természetének szemiotikai dilemmáit vizsgálja a filmdíszletek építészeti szituációján, mint analógián keresztül. 

Ahogy a filmfelvételekhez készülő díszletek a kamera nézőpontjának épülnek, a valóságot „vizuális tényezőjére” (illúziójára) redukálják. Ez az absztrakció egy szinte sík, lényegében kétoldalú építményt eredményez, amely egyik oldalával a kamera felé, másik oldalával annak háttal fordul. Mindkét oldal két teljesen eltérő funkciónak van alárendelve: míg az előbbi a valóság mímeléséért, az illúziókeltésért felel, addig az utóbbi az építmény statikai megtartását szolgálja. A két oldal nem csak rendeltetésében, hanem megjelenésében, kidolgozottságában is egymás teljes ellentéte. Ebben az esetben egyértelmű: ha egy objektumot pusztán a filmfelvevő kamera lencséjén keresztül szemlélünk, a másik oldaláról semmilyen információt nem kaphatunk. 

A sorozat címe erre a – kevésbé látványos – „túlsó” oldalra utal, ami általában rejtve marad előttünk, és ami a figyelmünket is elkerüli a „látványos” oldal szemfényvesztő evidenciája miatt. Ez a jelenség azonban nem csak a filmek és filmdíszletek esetében, hanem bármilyen más, valóságot mímelő felület befogadása esetén is fennáll, mégpedig annál inkább, minél tökéletesebb a másolat. A fényképekre tehát hatványozottan igaz. Hasonlóan a díszlet nézőjéhez, a fénykép befogadója is egy fix nézőpontnak és látószögnek van kiszolgáltatva, amely kevésbé kérdésekkel, mint inkább egyértelmű bizonyossággal szembesít. 

A sorozatban a kulisszák különböző oldalai egymástól elkülönítve jelennek meg további, asszociatív módon kapcsolódó képekkel, így megidézve az általuk közvetített építészeti kontextus és a realitás kapcsolatának labilitását. 

Structure BETA

site-specific installation
Studio of Photography, UMPRUM, Prague

Unillustrated Art History Schoolbook

transformed schoolbook

Private collection, Berlin

The object »Unillustrated Art History Schoolbook« focuses on the role of photography in our knowledge especially in art history. The gesture of removing the reproductions from my high school book results in the disappearance of visual references, thus ransforming the original purpose of the book and revealing its structure.

Művészettörténet tankönyv illusztrációk nélkül


átalakított tankönyv (Szabó Attila: Művészettörténet képekben)

A „Művészettörténet tankönyv illusztrációk nélkül” a fotográfia tudásban, különösen művészettörténeti ismereteinkben betöltött szerepére koncentrál. A középiskolai tankönyvem fotóreprodukcióinak eltávolításával a vizuális referenciák eltűntek, így a könyv eredeti funkciója egy újfajta esztétikává alakul.

The Act


Since the 1970s the most important paintings and graphics in the history of Hungarian fine art have been photographed on the reproduction stand in the photography studio of the Hungarian National Gallery. The title of the work (which is basically a snaphot taken with a cellphone) ‘The Act’ refers to the act of photographic exposure, the crucial moment that generates a reproducible and thus distributable copy of a unique work of art.

Untitled (Photocopy of a Model)

Escape Routes

inkjet prints

Escape route is a compulsory equipment of the public space. This system provides clear instructions for a safety way out in case of emergency situations. The escape plan should hang in a visible place on the wall. 

During the task of exploring the hungarians’ collective way of feeling I observed that the recent public opinion surveys are full of the mood of complain and dissatisfaction. Searching for a way out from current living situations is the most common and collective phenomenon in society. What is the reason of the lack of satisfaction? And actually what escape plan do we pursue?

Objects of Gratitude

giclée prints, framed

'Objects of Gratitude' engages with the phenomenon of votive cult in the European tradition. Votive cult or as also called ex-voto cult, is an ancient social and religious phenomenon in many cultures that is usually linked to the popular expressions of piety and belief. 'Ex votos' are offered or given to a saint or to a divinity in gratitude or in a fullfillment of a vow. The cult in Hungary was spread by catholicism in the baroque era when it became the adequate form of thanksgiving. This habit is mostly connected to folk traditions and represent a significant historical, social and religious phenomenon of the culture. Almost everything can serve as votive object, which in this form gets symbolic meanig. Votive churches, chapels, altairs, crosses, statues, but votive plaques, paintings, and the so-called identification objects are also serve the same purpose. It’s material, size and shape testifies financial and social positions. Votive offerings can be also defined as monuments, because they represent and preserve an abstract sense for eternity in a tangible and physical form made by us. Behind their symbolic meaning each one involves the history of a personally experienced joyfull event.

DIY Memorials

Ansel Adams Memorial, 2013
Bohumil Hrabal Memorial, 2013
Plato Memorial, 2013
gilcée prints, framed
50 x 70cm

The aim of building monuments by myself requires quite sober and rational approach. It’s more about a philosophic and accurate process of combining symbols. These memorials only works as an image, untill the time of the exposure lasts, and only from the angle of obejctive. The memorial is the subject of the image and the image also a memorial itself.

Ansel Adams Memorial, 2013

Ansel Adams is a dominant figure in the history of photography. In addition to its technical perfectionism, he has earned his prominent position with the development of the zone system, which means the optimized, coordinated use of the entire reproduction chain, that helps to reproduce the photographic theme in the full range of shades. With the "Ansel Adams Monument" I question this predictability and its learnability, reflecting on the work and role of the American photographer. The starting point is the visualization of the zone system, as it is known from schoolbooks, which is adopted into space as a labile object.

2018 Hungarian Consulate, New York, US (with Hungary Emerging)
2017 Capture THE Moment: As It Should Be. PDP Conference, Fabrika, Novi Sad, Serbia
2014 Hello Your Name Is. Paloma, Budapest


Ansel Adams emlékmű, 2013
Bohumil Hrabal emlékműl, 2013
Platón emlékmű, 2013
giclée nyomatok, keretben
50 x 70cm

Az emlékműállítás egy rendkívűl összetett és felelőségteljes szellemi munka, főleg ha fotografikus úton szeretnénk megvalósítani. A kép esetében minden egyes elem szerepe lényeges, ugyannakkor könnyítés lehet, hogy az emlékműnek csak a fényképezőgép szemszögéből, és csak az expozíció idejéig kell „működnie”.

Capture THE Moment: As It Should Be. PDP Conference, Fabrika, Újvidék, Szerbia (2017)
FFS stand, Art Market Budapest (Ansel Adams) (2014)
Hello your name is, Paloma, Budapest ( Bohumil Hrabal) (2014)

Ansel Adams Memorial, 2013

Ansel Adams Memorial, 2013

Three Standing Photographers

tintasugaras nyomatok
inkjet prints

"Three Standing Photographers" is an attempt to reveal the operating method of photography in the context of evidence, significance, remembrance and topography. As usual the documentary practice aims to capture and disclose the yet unnoticed and hidden side of the world, it easily turns against itself by transforming every of its subject into remarkable. 

In my work I try to reflect on this pehomenon, documenting apparently insignificant, ordinary places, which inherit their significance from another, archival evidence. For this end, I previously searched for archive photographs which prove the well-known photographer’s exact place at the moment of exposure, and the surface of that place has still remained unchanged, so can be documented as well. From this aspect the endurance of the surface is quite essential, as it is the material that survived (beside the image) so we can take it as a physical and accessible connection between the person and us.

Places can be discovered by the help of coordinates, so they could turn into “unofficial monuments” for personal remembrance.

Hungarian Soil

Billboard for the 12. ARC Billboard Exhibition "Where is abundance?", Budapest

Where is abundance in Hungary? How we can obtain it and how is it differs from earlier routines?
For my work I used Google Earth, the most obvious method of localization. I searched for the country's largest hipermarkets, those roomy pantries, where people have access to a huge amount of food or other household items. This is a different kind of obtaining food, compared to previous routines, where people produced food for themselves. In this self-sufficient society the direct location of plenty was in the soil. Today it differs a bit. In this fictional country map – composed by satellite images – everybody can find the location of his/her daily shopping.

Magyar föld

óriásplakát a "Jó kedvvel, bőséggel" 12. ARC kiállításon

"Hol található ma Magyarországon Bőség? Hol jutunk ma mindehhez hozzá és ez miben tér el a korábbi megszokástól?
Segítségül a helyhatározás legkézenfekvőbb eszközét használtam: a Google térképpel kerestem meg és fotóztam ki Magyarország nagyobb bevásárlóegységeit, hipermarkettjeit, azokat a mindenhol megtalálható éléskamrákat, ahol egy ország jut az egy helyen, nagy mennyiségben raktározott, megvásárolható élelemhez és egyéb szükséges használati cikkekhez. Ez egy másfajta élelemszerzési módszer mint korábban, amikor az egyének vagy emberközösségek saját magukat látták el a mindennapi élelemmel. Ennek az alapja - és egyben a "Bőség" helye is - a föld volt. Ma ez máshogy van. Az általam kifotózott műholdképekből "felparcellázott" mai Magyarországon mindenki megtalálhatja mindennapi vásárlásának helyszínét."

Kiállítva Exhibited:
"Jó kedvvel, bőséggel” 12. ARC kiállítás
"Where is abundance?" 12. ARC Billboard exhibition
2012. 09. 06-23.
Ötvenhatosok tere, Budapest

Built with

© Regős Benedek 2015-2023