Benedek Regős

Das Wegwerfer, 2014
installation / gelatin-silver prints, electric paper-shredder


Inspired by the novel of the same title by Heinrich Böll.

In 2004 when I got my first digital compact camera I started to shot thousands of images: places, friends, objects, landscapes, portraits, etc., just like anyone else, who at a young age quickly became obsessed with the instant world of digital imaging. Although these pictures rarely get a physical form, they need more and more storage space on the hard disc drive. But where do all these ever increasing amount of pictures lead to? Do I want to see all of them? Are they all equally important and valuable to me, or they are just an incomprehensible visual mass, that rather distracts my attention from the essence.

With this “thrower-away” tool, I try to remodell the laborious, but necessary process of selecting images especially in the digital world. I want to involve the visitors to help me in sorting and judging my pictures, that I selected by a random number-generator from my hard disc drive. I let the visitors to decide between destroying or displaying the choosen image. As the process will progress, more and more pictures will be displayed on the wall, but on the other hand the pile of image strips will also grow under the shredder. I hereby would like to call attention to the responsibility of the photographer, and the importance of self-assessment.

Exhibited:
Interventions, OFF Festival, Bratislava (2014)
Interventions, Mono Art & Design, Budapest (2015)

Installation at OFF Festival Bratislava 2014foto/photo © Lajos Major

Installation at OFF Festival Bratislava 2014
foto/photo © Lajos Major

Az eldobó, 2014
installáció / zselatinos-ezüst nyomatok, elektromos papírmegsemmisítő


Heinrich Böll azonos című novellája után.

2014-ben, amikor megkaptam első digitális fényképezőgépemet, képet ezreit kezdtem el készíteni a családról, barátokról, helyekről, tárgyakról, úgy mint bárki más, aki rutinosan él a digitális fényképezés adta kimeríthetetlen lehetőséggel. Bár – az analóg korszak gyakorlatával ellentétben – ezek a képek ritkán kapnak fizikai formát („kevesebb velük a macera”), az adatállományuk által foglalt hely – még a végtelennek tűnő terrabájtok dimenzióiban is – rohamosan nő. De hova vezet ez az állandóan növekvő képmennyiség? Mindet újra meg akarom nézni? Mind, egytől egyig értékes számomra, vagy csak egy feldolgozhatatlan vizuális tömeg, amely inkább elvonja figyelmemet a lényegről?

Installációmmal arra teszek kísérletet, hogy lemodellezem a képválogatás körülményes folyamatát. Azt a folyamatot, amelynek digitális világunkban egyre szükségszerűbbé kellene válnia. Az aktív befogadás érdekében bevonom a látogatót, hogy vegyen részt azoknak, az általam készített képeknek a szelektálálásában és kiértékelésében, amelyeket egy random-számgenerátor segítségével választottam ki a merevlemezemen tárolt tíz év képanyagából. A látogató eldöntheti, hogy az általa kiválasztott képet megsemmisíti vagy a falra teszi. Így, a folyamat előrehaladtával, a szortírozás menete látványosan is végigkövethető: egyrészt a falon kialakul egy válogatott képanyag, másrészt a fénykép-megsemmisítő alatt egyre növekvő hulladék-kupac keletkezik. Ezzel, a már-már provokatívnak tűnő gesztussal szeretném felhívni a figyelmet a fénykép-készítő felelőségére és az önértékelés fontosságára.

Bemutatva:
Interventions, OFF Festival, Pozsony (2014)
Beavatkozások, Mono Art & Design, Budapest (2014)

Built with Berta.me